3.rész "Lehet,hogy Max az?De az nem lehet.."

Sziasztok!Kész az új rész.Úgy döntöttem,hogy a blog SZÜNETELNI FOG 1 héten keresztül.Össze szedem a gondolataimat.Aztán újult erővel kapjátok a részeket!Jó olvasást,további szép napot!Komikat kérnék.Puszi! Xxx.



Kedves Naplóm!
Ott álltam lefagyva.Hátam mellhasának feszült,s az a bizonyos valaki derekamnál fogva húzott magához.Egyszerűen nem voltam magamnál..A kölnije mámorító volt,olyan mint Max-é..Egyszerűen az egész férfi olyan volt..Nem tudtam mit tenni,lábaim a földbe gyökereztek.
-Nem kellene egy ilyen lánynak ilyenkor az utcán kószálnia.-Suttogta fülembe.Jézusom..Még a hangja is olyan...
-Ki vagy te?-Kérdezem.Hirtelen nem érzem a lélegzését.Mintha ő is ledermedt volna.
-Cica,ha te azt tudnád.-Nyakamba csókolt.Ismét ledermedtem.Farzsebembe nyúl.A telefonomat keresi.Én még mindig nem tudok megfordulni mivel bal kezével csípőmet szorosan közre fogja. Igazából nem is mernék,félek.Hallom ahogyan telefonja pityegni kezd.A telefonomról küldött magának egy sms-t.Aha.A számom kellett neki.De minek?
Elenged.De még mindig nem fordulok meg.Kezét ismét érzem farzsebemnél,telefonomat vissza rakja.Pár pillanat múlva észhez térek,s haza indulok.Sietek,ahogyan csak tudok.Mikor a házunk elé érek a megkönnyebbülés lesz úrrá rajtam.
Mikor belépek a nappaliba Josh aggódó képével találom szembe magam.Szemei a kialvatlanságtól feketék.Nagy szemekkel néz rám.Köztünk alig öt méter van.Arra "ébredek",hogy ölelésébe zár.Most különösen jól esik.Sőt..Hiányzott.Észre sem veszem,de könnyeim már patakoznak.
-Héé..Hol voltál?-Kérdezte lágyan.
Nem válaszoltam.Csak mellhasához nyomtam arcom.Ahogy eszembe jutott mi is történt....Hangosan zokogtam fel.
-Hope..Ne sírj..Shh.-Próbált nyugtatni,de nem ment.Keservesen sírtam.Eltávolodott tőlem,s felkapott.Úgy cipelt mit egy férj a menyasszonyát.Kezeimet nyaka köré fontam,s fejemet mellhasába temettem.Mikor felérkeztünk,bevitt a szobámba,s letett az ágyra.Beült a hátam mögé.
Miután sikeresen kisírtam magam,Bátyám faggatni kezdett.
-Hope...Miért sírtál?Mi történt?-Kérdezte..
Pár percig csak ültem,némán.Ő pedig kíváncsi,ámde aggódó szemekkel nézett rám.Mondjam el neki?De annak mi értelme lenne?Csak aggódna...
--Öhm,semmi..Csak rossz napom volt,ennyi az egész.-Mondtam,s villantottam egy meggyőző mosolyt.De bárcsak meggyőztem volna....
-Hope..Engem nem tudsz átverni!Látom a szemeidben,hogy valami bánt,ahogyan azt is,hogy félsz valamitől.Tudom,hogy nem voltam itt mikor szükséged volt rám..Ahogyan azt is,hogy most dühös vagy,nagyon dühös..De bennem megbízhatsz.Én soha nem akartalak bántani,de tudom,hogy ez nem így sikerült.Kérlek..Had segítsek.-Suttogta a fülemhez hajolva.Még mindig a hátamnál volt,úgy ölelt át.
-Hogy bízhatnék meg benned?Szeretlek..De nekem ez nem megy,így.Kell egy kis idő.Tudom,hogy csak segíteni akarsz..De ha elmondanám aggódnál értem..Erre pedig nincs szükségem.-Mondtam lehajtott fejjel.
Ahogyan ezt a pár mondatot kimondtam izmai megfeszültek.Derekamat erősen szorította.
-Kérlek!-Szólalt meg.Izmai meg voltak feszülve,de mégis lágyan szólt hozzám.
-Oké.-Mondtam alig hallhatóan.
-Mikor Carly-val voltunk a buliban láttam,hogy valaki figyel.Egy fekete alakot.-Mondtam s közben becsuktam a szemeimet.-Haza indultam,és láttam,hogy követ.Volt köztünk 15 m...Visszafordultam.Nem hallottam,hogy futott volna,de megfogta a felkaromat és megállított.Féltem.Mikor rászántam magam arra,hogy megforduljak már nem volt ott.És ma..Ma elmentem sétálni a parkba.Deszkáztam.De láttam,hogy valaki figyel.Mikor észhez tértem már a derekamat fonta körbe kezeivel.Megkérdeztem,hogy ki ő..Erre csak azt felelte,ha én azt tudnám..Megijedtem.A farzsebemből kivette a telefonomat.Megszerezte a telefonszámomat érted?És azt is tudja hol lakom...-Hangosan zokogtam fel ismét.Karjai  megfeszültek derekam körül.
-Ezt miért nem montad eddig?-Kérdezte össze szorított fogakkal.Szinte sziszegett.
-Mert..Azt hittem halucinálok..Olyan volt mint Max..Mit tehettem volna?Ide állítok és azt mondom,hogy jé..A halott barátomat láttam?Ki hitt volna nekem?-Kérdeztem.Hangosan sírtam,keservesen.Erre bejött apám.
-Kincsem??Mi történt?Miért sírsz?-Kérdezte.Nem válaszoltam.Még jobban bújtam Josh-hoz.
-Apa..Ki mennél légyszíves?-Kérdezte Josh..
-Igen..-Mondta apám,s kiment a szobából.

***Reggel***
Arra keltem,hogy Bátyám mocorog.Fejem mellhasán pihent,s ő átkarolt.Felemeltem fejem.Kinyitotta szemeit,s én rá mosolyogtam.Feltápászkodtam.
-Jó reggelt!-Mondtam mosolyogva.
-Neked is.-Ő is felállt,s megölelt,majd magamra hagyott.
 Lezuhanyoztam.Miután készen lettem a reggeli tehendőimmel,felöltöztem.
Ekkor jött egy sms-em.Telefonomat felkaptam az éjjeli szekrényemről. Megnyitottam.
*Kicsi lány!Nem szabadna az ablak előtt öltözködnöd..De még mindig jó lábaid vannak,jól emlékeztem.*
Kicsi lány?Max hívott így mindig.Kinéztem az ablakomon és meg pillantottam őt..De ez hogy lehet?Biztosan csak rosszul láttam...Gyorsan behúztam a függönyt,s a telefonomat szorongatva leültem az ágyam szélére...
Telefonom rezegni kezdett.Megint egy sms.Megnyitottam.
*Hallom ahogyan dobog a szíved..Ne félj,nem bántalak.*
Erőt vettem magamon és remegő kézzel választ írtam.
*Mégis ki vagy te?Szállj le rólam!!* Gondolatok ezrei kószáltak fejemben..Lehet,hogy meg sem halt?De ott voltam a temetésénél..Láttam,ahogyan beemelik a koporsót..
*Segítsek rájönni?Emlékszel arra,mikor megtanítottalak gördeszkázni?* Jött a válasz.Ez nem lehet..Ezt honnan tudja?!Lehet,hogy Max mégsem halt meg?!
 A szívem zakatolt,s a gondolatok..Egyszerűen nem hagytak nyugodni..Hirtelen ötlettől vezérelve felálltam,s kifelé vettem az irányt.Kiosontam.
 Mikor kinyitottam a bejárati ajtót,egy fekete ruhás férfit láttam.Közelebb mentem,ő pedig levette a kapucniját.Ő az..Ez Max.Nem hittem szememnek.A könnyek már folytak arcomról.Közelebb jött,s az ölelésébe zárt.Csak annyit tudtam kinyögni,hogy "Miért?".Aztán a sokktól lehunytam szemeim,s se kép se hang.

2.rész

Újabb rész.Remélem bejön mindenkinek.Komikat kérnék. :) További szép napot,s jó olvasást! :))

Kedves naplóm!
Hasogat a fejem..Bizonyára a tegnapi ivástól..Szerencsére emlékszem..
Ami történt..Az számomra felfoghatatlan.Az a tény,hogy már képzelgek is..Mi történhetett velem?Jó,hogy a saját árnyékomtól nem félek.Komolyan nem tudom mi ütött belém.Felkeltem pihe puha ágyamból,s készülődni kezdtem.Telefonomért nyúltam ami a francia ágyam mellett lévő éjjeliszekrényen pihent.Megnéztem az időt.Fél kilenc,tök jó.Kikecmeregtem a szobámból,s a konyhába vettem az irányt.Ott láttam egy idegen férfit.Fogalmam sincs,hogy ő meg ki a fene.A pulton volt egy kés,s azért nyúltam.A kést felé fordítottam,s megszólítottam.
-Hé!Ki vagy te?-Kérdeztem..A kést még mindig felé fordítottam.Mikor megfordult...Hevesebben vert a szívem.A kést leejtettem a lábaim elé,s tátott szájjal néztem a fickóra.Már nem is olyan idegen..Hisz' ez az apám,aki akkor ment el mikor a barátom meghalt.Mi a fenét képzel magáról?Ott hagy a legnagyobb szarban,most pedig,hirtelen pár év múlva megjelenik?Gerinctelen féreg!
-Mit képzelsz magadról?He?Ott hagysz mikor Max meghal..Most meg hirtelen felbukkansz?Most azonnal találd meg azt a rohadt ajtót és húzzál a szemem elöl!-Kiabáltam teli torokból.
Megfordultam,s a szobámba rohantam.Magamra zártam az ajtót,s sírva a földre rogytam.Fogalmam sincs mit keres itt..De mikor elhagyott..A legnagyobb szükségem lett volna rá.Egy férfira aki észhez térít..Persze ezt Apa távozása után csak reméltem..Csak remélni mertem azt,hogy egyszer megjelenik az ajtóban.Egy éve pedig felhagytam evvel.Elegem van abból,hogy mindig én remélek..Miközben azt mutatom,hogy minden rendben,közbe a szívem darabokban.És ezen senki sem tud segíteni..Nincs lelkem..Nincs remény benne,megszűnt.
-Kicsim..Engedj be kérlek.Ne csinálj hülyeséget!-Apám érdes hangját halottam meg az ajtóm túloldaláról.
Sokáig nem szólaltam meg..Még egy ideig szólongatott,s akkor törtem ki.Kinyitottam az ajtót,s ordítottam.Mondhatni dühkitörésem volt.
-Mi jogon szólítsz engem lányodnak?Mi jogon?-Kérdeztem tőle fennhangon.-Te csak ne szólíts engem így!Megértetted?Egyáltalán miért vagy itt?Ennyi év után eszedbe jutott,hogy van egy lányod és egy fiad?Azt se tudod hol van.Csak,hogy tudd..Utállak!-Mondtam már-már ordibálva,s közben könnyeimmel küzködtem.
-Tudom,hogy hol van.Velem jött ide!-Mondta.Mi?Josh itt van?De..Mióta?És miért csak most jött vissza?
Josh Ausztriában dolgozik,kiköltözött..Felálltam,s bementem a fürdőbe.Eltüntettem a sírás nyomait,utána kimentem.Átöltöztem.Utána ki nyitottam az ajtómat. Josht láttam meg az ajtóm előtt kuporogni.Ahogy meghallott felkapta a fejét,s feltápászkodott.Én ott álltam a bátyám előtt,s meg sem bírtam szólalni.Annyi éven át lett volna szükségem a bátyámra,s apámra..Mégse voltak velem..Mikor előttem állt,ő csak nézett le rám,mivel legalább 10 centivel magasabb nálam.Karjait körém fonta,s úgy ölelt magához,szorosan.Nem kellett kétszer mondani,én is vissza öleltem.
***Pár órával később***
A bátyám a régi szobájában pihen,míg az apám ebédet főz.Mit egy igazi család nemde?Csak ez a kép néha nagy tévedés,mint a mi esetünkben is.Azt,hogy itt hagytak soha nem fogom megbocsájtani nekik,ahogyan édesanyám sem.Egyszerűen képtelen vagyok ezt elfelejteni.
 Kis idő elteltével úgy döntöttem sétálok egy kicsit.Az éjjeliszekrényemről felkaptam telefonomat,s megnéztem hány óra.20.Felálltam,s átöltöztem.Kimentem az előszobába,s felkaptam a gördeszkám.
-Elmentem,majd jövök.-S már kint is voltam az ajtón.
Elmentem a közeli parkba,ahol egy gördeszka pálya is található volt.Egyszerűen imádok gördeszkázni.Olyan felszabadító érzés..Ahogyan suhansz a deszkával.Egyszer csak egy alakot véltem felfedezni aki mögöttem jött.Megálltam.A szívem hevesen a torkomban dobogott.Mikor közelebb ért,felismertem.Ez ugyan az az alak akit tegnap láttam...Hogyan lehetséges ez?Ki a fene ez?És honnan tudta,hogy itt vagyok?Követett?De akkor tudja hol lakom..
Egyből elindultam..Felkaptam a deszkát,s most már sétáltam,úgy véltem ez gyorsabb megoldás.Pár perc múlva hátra pillantottam,s az alak eltűnt.Komolyan képzelődöm?Mi van velem?Megráztam a fejem és lassabban indultam tovább.Hát persze..Csak ami ezután következett..Képzelődtem ügye?
Az alak már a hátam mögött volt,s úgy ölelte át derekamat.Ahogyan megéreztem kezeit...Lefagytam.Gyengéden nyúlt hozzám,úgy mint régen Max..

1.rész "Ismeretlen férfi."

'Kedves naplóm!
2009.Október.5.
Mikor újból eszméletemnél voltam,csak azt éreztem,hogy mindenem fáj.Alig kaptam levegőt..Bizonyára a bordám..Megpróbáltam kinyitni szemeim.Először csak foltokat láttam,majd kezdett kitisztulni látásom.Amit hallottam az a folyamatos csipogás.Oldalra fordítottam fejem,s egy gép szerűséget véltem felfedezni,legalábbis valami olyasmit.Fejemet vissza tettem párnámra,s úgy gondolkodtam.Mi történhetett?Egyáltalán hol vagyok,és mióta aludhattam?Max?Hol van?Mi történt vele?Miért nincs velem?-Gondolatok ezrei voltak fejemben.Fogalmam sincs mit történt.Lábaimról levettem a takarót,s amit láttam megrémített.Bal lábam gipszben volt.Egészen a combom végéig.És ekkor betoppant egy fehér köpenyes,idős bácsi.
-Mrs.Kelly..-Nem hagytam,hogy befejezze ugyanis közbe szóltam.
-Kérem..Csak Hope.-Mondtam,s vissza hajtottam fejemet a párnára.
-Rendben.Szóval Hope.Sajnálattal kell közölnöm azt a megrázó hírt,hogy maga egy hónapig kómában volt.-Itt a papírjaira nézett.Sokkolt az amit mondott.Egyszerűen nem tudtam felfogni.
-Az aki a kocsit vezette,Max Tokin,a balesetben életét vesztette.-Fejezte be.'
Olvastam vissza a naplómat.Most 2012-at írunk..De én még mindig nem tudtam felfogni az a tényt,hogy Max nincs többé.Sokáig depressziós voltam,amiből Carly rángatott ki,meg persze édesanyám.Az érettségit sikeresen letettem,ennek ellenére is.Előfordult,hogy otthon,bezárkózva tanultam,mert egyszerűen kedvem,sem erőm nem volt bemenni az iskolába.
Pár óra múlva a szobámban ültem,s a Max-el közös fotóalbumunkat nézegettem..Szemem elé került egy olyan kép,amit megkönnyeztem.Éppen ekkor nyitott be Carly.
-Édesem.Tudom,hogy szereted a fotókat nézegetni kettőtökről..De ez már nincs rendjén.Egész nap otthon kuporogsz egyedül.Tudom,hogy nehéz.Elhiszem,de tudod,hogy én csak segíteni szeretnék.-Mondta,majd oda jött,s megölelt.Én,nyakának hajlatába rejtettem fejem,s úgy sírtam,megint.Tudom.Tudom,hogy ez nem helye.Eltelt már jó pár év..De akkor is annyira fáj..Még mindig.
-Drágám..Tudom.Tudom,hogy csak segíteni szeretnél..De ez nehéz nekem,te is jól tudod.De tudod mit?-Kérdeztem tőle,s mosolyogva töröltem le könnyel áztatott arcomat.-Ma elmegyünk bulizni.-Mondtam ki ünnepélyesen.Barátnőm csak bámult rám..Aztán felállt,s elkezdett ágyamon ugrálva énekelni.
-Baby,Megyünk bulizni..
Baby,Megyünk bulizni.
Ez a dal szar,
Nem tudom befejezni,
De megyünk bulizni..-A végét elkiáltotta én pedig sírtam a röhögéstől.Ahogy kornyikálni tud..Elképesztő..
Barátnőm még sokáig dúdolta a kitalált számot,s elkezdett táncolni a szekrényem felé.
Mindig is szerettem Carlyt.Mindig mosolyt tudott csalni az arcomra,ugyan akkor mindig észrevette ha valami nincs rendben.Már nem is tudom mit kezdenék nélküle.Elveszett lennék.Barátnőm kivett a szekrényemből egy comb középi érő fekete mini ruhát.Nagy szemekkel nézek rá.

-Ezt te komolyan gondolod?-Kérdeztem tőle össze ráncolt szemöldökkel.
-Halál komolyan,drágám.-Dobta oda a ruhát,úgy hogy a fejemen landolt.Nevetve leszedtem onnan a ruhát,s a fürdőbe mentem felpróbálni.Mikor kiléptem barátnőmön egy piros ruha ékeskedett.Amikor felém fordult tátva maradt a szája.
-Mi az ennyire rossz?-Kérdeztem aggodalommal a hangomban és megfordultam.
-Ez elképesztően áll.Minden pasi utánad fog fordulni!-Mondta még mindig hitetlenkedve.
-Öhm..Köszönöm.Te is jól nézel ki.-Mondtam mosolyogva.
-Köszi.-Mondta.





***Buliban***
Már elég sokat ittunk,s észrevettem néhány perccel ezelőtt,hogy egy férfi figyel.Fekete kapucnis volt.Fogalmam sincs de hirtelen félelem fogott el.Megkerestem Carlyt és mondtam neki,hogy haza megyek.
-De miért?Nem érzed jól magad?-Kérdezte aggódva..
-De.De csak elfáradtam.-Füllentettem neki mosolyogva.
-Hát rendben.Vigyázz magadra!-Mondta,s elment mellettem.
Felvettem a kabátomat,s kimentem a szórakozó helyről.Sétálva indultam el London sötét utcáin.Ilyenkor nagyon félelmetes ez a hely..Főleg ha egy buliban beképzelsz magadnak dolgokat.Hátra néztem..S megint láttam egy alakot.Lépteimet nagyobbra vettem,szinte futottam..Ekkor hallottam,hogy az az ember is gyorsabban lépdel mögöttem.Alig lehetett közöttünk 15 m.De pár pillanat múlva már mellettem volt.Fogalmam sincs,hogy lehet ilyen gyors valaki.Megragadta felkarom,s megállított.Beállt mögém,s kezeit derekam köré fonta,szorosan.Szaporán vettem a levegőt ami a futásnak volt köszönhető,illetve a félelem is közre játszott.Igen..Féltem.Ekkor lehelletét éreztem meg nyakam hajlatánál.Bele remegtem.Pont olyan illata volt a férfinak mint Maxnak.Mikor rászántam magam arra,hogy megforduljak..Mikor megfordultam nem volt ott senki..Csak képzelődtem?De hogy lehet ez?Valóságos volt..Megörültem?Mi történt?
Gyors léptekkel haza indultam.Mikor megérkeztem belezuhantam az ágyba,ruhástul,s feldúltan elaludtam.
Fogalmam sincs mi történt..Csak képzelődtem?Hogy lehet ez?Az egyik pillanatban egy csomó távolság van közöttünk a másikban pedig mellettem terem,megállíts,s egyszer csak eltűnik?Egyáltalán valóságos volt?-Ezer és megannyi gondolat volt a fejemben.Egyszerűen nem tudtam felfogni mi történt..

~Prologue.

Prologue.

2009.Szeptember.2 Hétfő
Kedves naplóm!
Ez az első naplóbejegyzésem.Eddig nem írtam.Hülyeségnek tartottam,de így belegondolva már nem is olyan hülyeség.Végül is,ha lesz egy lányom vagy fiam ő majd eltudja olvasni,nemde?Mindegy is.Ideje készülődni.Ma van a Gimiben az első nap.Mármint ebben a tanévben,mivel már végzős vagyok.Felkeltem ágyamból,s kikászálódtam a konyhába.Anyukámat még otthon találtam.
-Jó reggelt.-Mondtam,majd oda mentem hozzá,s mosolyogva nyomtam egy puszit arcára.
-Jó reggelt kincsem.-Mondta.-Hogy vagy ma reggel?-Kérdezi.
-Köszönöm,én remekül.-Mosolyogtam.-Na és te?Mikor indulsz dolgozni?-Kérdeztem miközben csináltam magamnak egy kávét,két cukorral,úgy ahogyan szeretem.
-Mindjárt,csak megiszom a kávémat.-Fordult felém.Még egy utolsót kortyolt kávéjába,s betette a mosogatógépbe.
-Vigyázz magadra,kincsem.-Jött oda és készségesen megölelt.
-Szia.-Szólaltam meg.Beleittam a még gőzölgő kávémba,majd úgy tettem ahogyan Anyám is,betettem azt a mosogató gépbe.Elindultam szobám felé,ami lila színben pompázott.Imádom a lila színt..Úgy ahogyan a feketét is.Mikor beértem szobámba,beágyaztam és nekifogtam a készülődésnek..
Zuhanyzás,sminkelés,fogmosás..Csak  a szokásos reggeli mizéria. Ezekkel a dolgokkal általában hamar megvagyok..Nem vagyok egy olyan lány,aki imád vásárolni,illetve órákig a fürdőben ülni,sminkelni magát.Utálom az ilyen lányokat..Néhány persze,a suliban is van,hogyne lenne?Akik azért utálnak mert a suli legmenőbb fiúja jár velem,már fél éve.Úgy ám.És imádjuk egymást.A neve Max..Max Tokin.
Még nem történt közöttünk több csókjelenetnél..Mindegy.Csengettek.
Ki mentem a szobámból,már felöltözve,s kis sminkelve.Az ajtó előtti egész alakos tükörben végig néztem magamon,s elismerően,büszkén pillantott vissza arcképen.Nem mintha beképzelt lennék,erről szó sincs.
Kinyitottam az ajtót,s Maxet pillantottam meg.Egyből nyakába ugrottam.
-Szia.-Suttogta fülembe.Elengedtük egymást,s ő megcsókolt.Még mindig nem tudom,hogy hogyan tud így megcsókolni.Egyszerűen mikor megcsókol forog velem a világ,s minden megszűnik körülöttem.Miután elengedtük egymást.Beinvitáltam.Megkínáltam kávéval de mivel nem kért elindultunk.Kinyitotta a kocsija ajtaját,s beültem.Majd ő is követte példámat,mivel gyors léptekkel haladt át a kocsi másik felére.Miután beült elindította kocsija motorját,s már indultunk is végig a fekete aszfalton.Pár pillanat múlva megálltunk a piros lámpánál,s ő felém fordult mosolyogva.
-Mit szólnál ahhoz,hogyha ma,meglátogatnánk a szüleimet?-Kérdezte.Kikerekedett szemekkel néztem rá.
-Mi?-Bukott ki belőlem ez a kérdés.
-Arra gondoltam,hogy ideje lenne ha megismernéd a szüleimet,illetve a húgomat Carlyt.Sokat meséltem már rólad,nekik.És nagyon kíváncsiak rád.-Még jobban kikerekedtek a szemeim.
-Aha..Értem.De..-Kezdtem volna a kifogásokat.De ő mintha a fejembe látna..
-Nincs semmi de.Nincs olyan,hogy nem fognak szeretni.Hidd el nekem,hogy már abból imádnak amiket már tudnak rólad.Sőt.Apukám nagyon szeretne már látni úgy,ahogyan Anyukám is.A Húgom,meg..Mindig is szeretett volna egy "nővért".Ki fogsz velük jönni ne aggódj.-Mondta nyugtatóan.Én csak rá mosolyogtam,s ezt ő is viszonozta.Ezután már csendben tartottunk a Gimnázium felé.Mikor megérkeztünk a diákok nyüzsögtek,s sugdolóztak amint beléptünk a Nagy épület ajtaján.
 Ezen a napon csak arról papoltak nekünk,hogy mire kell számítanunk ebben a tanévben,illetve utolsó tanévben.Beszéltek a szóbeliről,illetve az érettségiről is.Unalmas volt,nagyon.Egész nap Max-elvoltam.Sajnos a barátnőm ma nem jött suliba így végig untam a napot..Annet már ovis korom óta ismerem.Mindig is legjobb barátnők voltunk.Mindig ott voltunk egymásnak.
 Miután véget ért az első nap,hozzánk tartottunk.Össze szedni néhány ruhát meg ilyenek.
 Ne sokkal később már a kocsiban ültünk. Max már 19 éves.Én meg csak 17..
-És..Miket meséltél rólam a szüleidnek?-kérdeztem egy kicsit félve,s felé fordulva.
-Semmi különöset.-Mondta mosolyogva,bár nem nézett felém,de láttam,hogy ajkait óvatos mosolyra húzza.
És ekkor felém fordult.Evvel csinált bajt..Annyit vettem észre,csak,hogy egy kamion a mi sávunkban jön,velünk szemben.Aztán sötétséget.Minden elcsendesült,s elaludtam.

Novella1#

Sziasztok!Úgy döntöttem,hogy amíg el nem kezdek egy új történetet Novellákkal jövök.Mivel sokan azt kértétek,ne fejezzem be.Kommentbe várom a véleményeket,hogy írjak még nektek vagy ne. :)

Novella#1


Jessica White.

A szüleim 15 éves koromban elhunytak.Árva voltam mostanáig.Egy Amerikai árvaházban éltem a többi gyerekkel együtt.Nehéz életem volt..De végre kiszabadultam a 'börtönből'.Igen számomra minden ott töltött perc,óra,nap,év maga volt a pokol.
Előfordult olyan,hogy a nővérek megütöttek,bezártak ok nélkül.
Sok csecsemő meg is halt,persze a hatóság tudta nélkül.A gyerekek betegségekbe haltak bele.Télen nem fűtöttek mert nem volt rá pénz.Ma az ágyamban keltem.
Igen,az albérletemben.Ma megyek a munka helyemre ami jelenleg egy Bár.Lehet elítéltek ha azt mondom,hogy táncolok,de nincs más pénz forrásom..
Még pedig kell a pénz..
 Felkeltem,s megmosakodtam és elvégeztem a reggeli szokásos tehendőimet.Mint például a fürdés és fogmosás.
 Miután készen lettem felvettem egy fekete comb középig érő koktél ruhát,és a bőr dzsekimet.
Elindultam a Bár felé,s közben gondolataimba merültem. 15 évesen volt egy barátom..A neve Luke volt.Nagyon szerettük egymást,csak neki ott volt a suli nekem pedig akkor haltak meg a szüleim..Mégis mit kellett volna tennie?Egy összetört szívű lány mellett maradnia csupán 17 évesen?Nem hinném.Neki is olyan nehéz volt mint nekem.Csak éppen az ő szülei válófélben voltak.Nem tudom mi lehet vele,gondol-e rám néha..Fogalmam sincs.De őszintén ez csak álom,hisz' úgy emlékezhet rám mint egy hisztis libára.Közben megérkeztem.

***Pár óra múlva,műszak kezdete***
Már benyomtam egy-két felest az ellazulás kedvéért.Felmentem a rúdhoz,s elkezdtem táncolni.
Érdekes,mert mikor táncolok megszűnik körülöttem mindenki.
A gondjaim elszállnak.Ez azért érdekes mert más embernek egy
 a 'gyógyszer' az alvás,az álmok.Nekem nem.
A tánc az elmondhatatlan.Olyankor ellazulok,s úgy érzem boldog vagyok.
 Le megyek a kisebb emelkedőről,s lent,a többi
 bulizók közé megyek,s mozgatom a csípőm. Két erős,izmos kezet éreztem csípőmön,összefonva.Finoman fogott,s közben mozgatta csípőmet ütemesen.Két kezét már derekamra fogta,s úgy fordított meg,úgy,hogy vele szemben legyek.
 Letaglóztam..Egyszerűen nem hittem a saját szememnek. Luke állt előttem..Ő is tágra nyílt szemekkel nézett rám.Egyszer csak,hirtelen elkapta a csuklóm,s elkezdett a kijárat felé húzni.Mikor kiértünk az utcára,szorosan a mellhasára vont.
-Jess.-Suttogta fülembe.
-Luke..Hogy kerülsz ide?-Kérdezte még mindig sokkolva.
-Elköltöztünk.-Mondta,majd elengedett.
-El sem hiszem,hogy újra látlak.-Mondtam fülig érő mosollyal.
-Én,sem.Annyira hiányoztál.Nem telt el úgy nap,hogy ne gondoltam volna rád..-Mondta.Közeledett hozzám.Pár pillanat múlva ajkainkat csak pár centi választotta el.Aztán ajkait az enyémre nyomta.Lassan de mégis szenvedélyesen csókolt.És onnantól tudtam,hogy ő a Nagy ő.Ahogyan azt is,hogy nagyon szeretem.

Írói utószó,köszönet! :)

Sziasztok!
Ennek a történetnek vége szakadt Bell halálával.
Egy olvasó említette,hogy neki nem teljes a történet.Viszont nekem így teljes.
  Ahogyan ígértem leírom miként jutott eszembe ez a történet.Milyen zenéket hallgattam az írása közben illetve ki segített nekem.De először kezdjük a köszönet nyilvánítással. :)
Szeretném azt megköszönni,hogy mellettem álltatok mikor rossz kedvem volt,vagy mikor megvádoltak azzal,hogy másolom a blogot.Ti tartottátok bennem a lelket.Csak is ti.Az olvasóim.A commentekkel.El nem tudjátok képzelni mennyit jelentett az,hogy érdekel titeket.Az,hogy pipáltatok..Akár egyetlen egy comment is bearanyozta egy napomat.Minden nap néztem azt,hogy hányan nézték meg az oldalt..Egyszerűen az,hogy most a végére értem/értünk..Ez hihetetlen.És akármilyen nagyképűnek fogtok most tartani de büszke vagyok magamra.Büszke vagyok arra,hogy ezt végig tudtam csinálni.Arra,hogy ennyien olvastátok ezt a storyt.Ott vannak a commentek..Amik nagyon sok erőt adtak..

Mindet nagyon köszönöm! :)
És akkor most a zenék.. :)

1-Near You
Ez a szám nagyon közel áll a szívemhez.. :) Kedvenc.Legtöbbször mikor blogot írtam ezt hallgattam.
2-  3 Doors Down- When You're  Young
3- Alex Band-Only One
Ezt is többször hallgatta. :)
4- Alexandra Bruke-The Silence
5-Austin Mahone-What About Love
6-Cut-Plumb
7-Daniella BradBery-Never Like This
8-Demi Lovato-Skyscraper
9-Evanescence-My Immortal
10-Evanescence-EveryBody's Fool
11-Evanescence-Hello
12-River Flows In You-Yiurma (Guitar)
Ezt a számot főleg a szomorúbb részeknél.
Például mikor Bell kórházba került. :)
13-David Guett-She Wolf
14-The Fray-Never Say
15-One Direction-They Don't Know About Us
16-Three Days Grace-Riot
17-Three Days Grace-The High Road
Nos,ezek a zenék lennének,amiket blog írás közben hallgattam többnyire. :)
Blog ötlete.
Nos.A blog ötlete egy álomból született.Az álmomban is egy lányt öletek meg..Ugyan így.Csak ki kellett dolgoznom.Egyik kedves barátnőm mondta,hogy kezdjek blogot,mivel neki ezt az álmot elmeséltem.Először hülyének néztem,hogy ebből blog?Bolond vagy te?Eleve nem tudok két rendes mondatot össze rakni.-Mondtam neki én.Erre kinevetett.2 Hétig gondolkoztam azon,hogy el-e kezdjem.Végül elkezdtem. :)
Igazából a blog második részénél abba akartam hagyni mivel úgy éreztem,hogy ezt nem tudom megcsinálni..És csodák-csodájára mégis..Nekem pont ezért nagy dolog ez a történet..Többször a történetben a Facebookos barátnőm segített.Ő is 'író' mint én..Szabinának hívják..És nagyon köszönöm neki a támogatást,a segítséget és azt,hogy mindig meghallgatott és segített. :)
Ezzel szeretnék tőletek búcsúzni..Remélem mindenkinek tetszett ez a kis történet..Lehet nyáron új történetet kezdek..Majd meglátjuk.De addig is elköszönök tőletek..Még egyszer köszönöm mindent és Sziasztok! :)

2.évad 5.rész -Vége-

Sziasztok!Elérkeztünk ide is..El sem hiszem,hogy eddig eljutottam.Hogy sikerült úgy befejeznem ahogyan akartam...Hogy ennyien kíváncsiak voltatok a történetre..Eszméletlen..Nagy köszönettel tartozom..Több mint 10.000 oldal megtekintő.Olyan olvasók akikkel barátságban vagyok..Mármint ők írtak rám,hogy tetszik a blogom..Nagyon köszönöm!Nagyszerűek vagytok!Xxx.

2.évad 5.rész


***Bell szemszöge***

Hajamnál fogva felrángatott a földről..Kifelé kezdett el húzni.
-Tudok egyedül is járni.-Ütögettem mellhasát.

Megütöttem az a kezét,mivel hajamat szorongatta így elengedte azt.Neki mentem.Üvöltöttem vele közben mellhasát ütögettem ököllel.
-Mit képzelsz mi?Mit ártottam én neked?Nektek?Mi a fasz közöd van hozzám mi?-Üvöltöztem vele.Pár pillanat múlva Mark kapcsolt,s lefogott.Max fölém magasodott,s pofán vágott.
-Jól van.Akkor most elmagyarázom.-Nevetett.-Mark!Bilincseld meg a kezét!-Ahogy mondta úgy tett.
-Drágám.Akármilyen hihetetlen de apád nem egy ártatlan ember volt.De bizonyára erre már rájöhettél.Embereket ölt.Drogot árult.
És tudod picinyem..Ez mind rád száll,minden mocskos kis ügye.Ha megölünk akkor miénk a zsé'.Érted kicsikém?-Kérdezte.Pisztolyát állam alá tette,s úgy emelte meg a fejem.Legszívesebben megölném.
-Mi az anyádért kell ráncigálni?Nem tanítottak meg jó modorra?Essünk már túl rajta!Öljél meg itt és most,s mindenkinek jobb lesz!Nem egyszerűbb?-Nevettem fel.Ekkor elengedett,
s Mark kezei közé fogott.A derekamat fogta közre két izmos kezével.Ekkor körül néztem.Egy elhagyatott faházban voltam.A hely egyáltalán nem volt ismerős.Nagy ablakok voltak,miknek redőnyük le volt húzva.
Csak a kis lámpa adott fényt a helységnek.Ha a kezem nem lett volna bilincsben az biztos,hogy Markot pofon verem.Mit fogdos?
-Esküszöm ha nem lenne bilincs a kezemen már régen pofán vertelek volna!-Sziszegtem Marknak.
-Oh,Bébi de harciasak vagyunk.-Suttogta a fülembe.Jobb kezét combomhoz csúsztatta,s belső felét kezdte el simogatni.Ledermedtem.Max röhögve ki ment a szobából.
-Cica.Jobb ha befogod az a szép kis szádat!-Motyogta fülembe.
-Miért mi lesz?Tán addig dugsz míg el nem ájulok?Hát rajta.Pont leszarom mit csinálsz,s mit nem.-Sziszegtem.
-Ahogy óhajtja Mis. Edwars.-Mondta.Ki nyitotta a bilincsemet,s a falnak lökött.Erőszakosan.Lapockáim neki csapódtak,fájtak,rettentően.
-Fejezd be!-Kiáltottam rá.Úgy tett ahogyan kértem.Meglepetésemre.Rám tette a bilincset,s kifelé kezdett el tolni.Sötét volt.Semmit sem lehetett látni.Korom sötét.Felnéztem az égre,s a hold világított.Legszívesebben csak a holdat néztem volna,de Mark suttogása 'felébresztett' az álmodozásból.
-Már csak utolsó perceid vannak hátra bébi.-Sziszegte fülembe,úgy hogy Max ne hallja.Sóhajtottam egyet.Még mentünk,míg egy rét szerűségre nem értünk,ahogyan azt láthattam a sötétben.
-Térdelj le!-Mondta Max.Úgy tettem ahogyan kért.Letérdeltem.Térdeim alatt beton volt..Nem úgy volt,hogy erdőben vagyunk?-Tűnődtem el magamban.
-Utolsó kívánság,apró lány?-Apró lány?Jézusom...Ő volt az..Ő volt az aki kis koromban megmentett apámtól..Attól,hogy agyon verjen...
-T-te vagy az.Te mentettél meg apámtól.-Kidülledt szemekkel nézett rám.
-Miről beszél?-Mark a hátam mögött állt,szorosan a hátamnál volt a térde.Feltételezem,hogy értetlen fejet vághatott.
-Igen,én voltam az.-Mondta egyszerűen.Szívem hevesen vert,s nem sok kellett ahhoz,hogy sírjak.
-Miért akarsz megölni egyáltalán?Apám mocskos pénze amúgy se kell.Ha nem te teszed meg megtettem volna én.De miért?-Kérdeztem.Nem válaszolt.Pár perc múlva újra kérdezett.
-Kívánság?-Kérdezte,s a fegyvert kibiztosította.
-Hagyjátok békén a barátaimat,családomat valamint ott lehessenek a temetésemen.-Mondtam kifejezéstelen arccal.Max alig láthatóan bólintott,
s meghúzta a ravaszt.A fegyver elgörbült..Halottam még szó foszlányokat de nem tudtam felfogni.








A fegyver elgörbült,számomra ez a vég.
Rám simuló csendben
még látom árnyadat
elmosódva, a
semmibe hullva.
Képzelet képeket vetít rád az álom,
Tűnő árnyalak,Nincs már.
Szemem lecsukódik,s nem nyílik ki soha..
Vége a szenvedésnek.
Megnyugvást találok,s alszok örökké.